A húsvét a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amikor Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk. A húsvéti ünnepkörhöz számos népszokás kapcsolódik. Ezek közül említek meg párat.
Az ünnepkör a virágvasárnappal kezdődik, a legtöbb protestáns gyülekezetben ekkor szervezik a konfirmációt, ami a keresztségi szövetség fiatalkori megerősítése.
Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását, amikor pálmaleveleket és virágokat szórtak az útra, ezért ennek emlékére a fiatalok zöld ággal és virágokkal feldíszítik a templomot. A római-katolikus közösségekben a hívek fűzfabarkát visznek a templomba, amit a pap megszentel.
Nagypénteken emlékezünk Jézus kereszthalálára, ezért ez a gyász és a böjt napja. Sok helyen ezen a napon gyakorolják a rituális tisztálkodást. A patak vizében megmosakodnak, hogy egész évben elkerülje őket a betegség. Szintén nagypéntekhez köthető a húsvéti tojásfestés is.
Számos közösségben húsvét hajnalán a legények zöld ággal feldíszítik a lányok kapuját. Sokan húsvétfát állítanak, ami színes tojással kidíszített zöld ágat jelent.
Katolikus közösségekben elmaradhatatlan húsvéti szokás az ételszentelés. Ez a szokás még a keresztény előtti korokból maradt fent és a család, a közösség jó állapotának, egészségének a megtartását akarják biztosítani. Húsvétkor a legtöbb közösségben bárányt vágnak, és ebből készül az ünnepi ebéd.
A húsvét egyik legkedveltebb szokása a locsolás és tojásajándékozás. A legények házról, házra járnak és vízzel (de mára parfümmel) meglocsolják a lányokat, hogy „el ne hervadjanak”, akik tojással ajándékozzák meg őket.
Erdélyben régebb, elterjedt húsvéti szokás volt a határkerülés is. Pozsony Ferenc, erdélyi magyar néprajzkutató szerint:
„A határkerülés az erdélyi húsvéti szokások egyik legélőbb eleme. A kutatók véleménye szerint mélyrétegeiben az úgynevezett mágikus körrel kapcsolatos képzetek állnak. Az archaikus ember hitt abban, hogy ha egy földterületet meghatározott időpontban, körülmények között körbejár, akkor a földterületét nem fogja pusztítani vész, kártékony állat, természetfeletti erővel rendelkező lény stb.”
Pozsony Ferenc: Húsvéti népszokások Erdélyben
A határjárás szokása mára már teljesen megszűnt, a mezőgazdaság kollektivizálásának köszönhetően.
Riti József Attila
A cikk szerepel az Iskolai Történelmi Magazin legutolsó számában. Olvassák/olvassátok a magazint is, a linkre kattintva:
Iskolai Történelmi Magazin 